phone +36-56-512-530
email repulestudomany@uni-nke.hu

Repültünk!

2017.09.22

Szerzők: Törőcsik Tímea

Intézeti élménybeszámoló a békéscsabai repülőtéren tett látogatásunkról.

Amikor az emberek megtudják, hogy valaki repülőműszaki szakkönyvtárban dolgozik, akkor automatikusan feltételezik, hogy ezzel együtt a repülés felszentelt papja/papnője is lesz az illető, aki túlélt már dugóhúzót, ejtőernyős ugrást, rakétaindítást és a reggeli kávét is szigorúan csak kerozinnal dúsítja. Ilyenkor mindig el kell szomorítanom kedves ismerőseimet, hogy azért ennyi magasságkülönbséggel nem jár a napi rutin, azonban el kell ismernem, hogy akadnak páratlan lehetőségek.

Ilyen volt az a szép szeptemberi péntek is, amikor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Repülő Intézetének pár munkatársával elkísérhettük harmad- és negyedéves hallgatóinkat kihelyezett gyakorlati foglalkozásukra, melynek helyszíne a békéscsabai repülőtér volt. Drukkoltunk, hogy az időjárás kedvezzen nekünk, ugyanis nem hétköznapi módon jutottunk el célunkhoz: egy igazi, életnagyságú, terepszínű - eddig legtöbbünk által csak távolról csodált (és gyakran hallott) - Mi-17-es katonai helikopterrel utazhattunk!

Miután valamennyien felsorakoztunk a reggeli párában, megcsodálhattunk egy gyönyörű napfelkeltét (lám-lám, a reggel hét órás felszállásnak is vannak előnyei). Miközben a hajtómű bemelegedésére vártunk, átestünk egy tűz- és balestevédelmi oktatáson. Mindenkiben fellelhető volt némi izgatottság - a táskákban pedig megannyi, kezünk ügyébe rejtett zacskó, biztos, ami biztos alapon. Miután mindenkire felkerültek a zaj elleni fülvédők, végre elrugaszkodtunk a földről - hogy aztán tíz perc múlva ugyanott landoljunk :-( Sajnos az időjárás csak Szolnokon volt kegyes számunkra, Békéscsabán komorabb idő és rossz látási viszonyok fogadtak volna bennünket, így még egy óráig élvezhettük a repülő-hajózó és repülőműszaki állomány vendégszeretetét. Végre aztán megkaptuk a zöld jelzést, és immáron teljes hosszában élvezhettük a körülbelül 30 perces repülőutat Békéscsabáig.

Békéscsabán Kovács Bertalan, a Kvasz András Békés Megyei Repülő és Ejtőernyős Egyesület elnöke fogadott minket inni- és harapnivalóval. Meghallgattuk a repülőtér történetét a hozzá kapcsolódó érdekességekkel együtt (ki gondolta volna, hogy híres űrhajósunk, Farkas Bertalan is itt kezdte pályáját?) és annak jelenlegi helyzetét. Mindezek után végig kalauzoltak bennünket a repülőtér épületeiben, láthattuk a kilátást a toronyból, a hallgatók pedig lelkesen ostromolták Antalfay Gábort, a Békés Airport munkatársát az időközben felvetődött szakmai kérdéseikkel. A torony után a hangárakat tekintettük meg, ahol testközelből csodálhattuk meg az ott tárolt kisrepülőgépeket.

A hallgatóknak azonban még hátra volt a nap fénypontja: számukra a repülést nem csak a helikopter jelentette, kipróbálhatták milyen érzés egy motoros-vitorlázó repülőgépben is utazni. Bár elsőre voltak kevésbé lelkes utasjelöltek, végül mindenki szerencsésen földet ért, és valamennyien pozitív élménnyel gazdagodtak.

Miután mindenki túl volt az iskolakörön, búcsút vettünk vendéglátóinktól, hogy ismét a magasba emelkedhessünk. A hangulat jelentősen fesztelenebb volt most, hiszen már átestünk a tűzkeresztségen és nem aggódtunk a repülés kellemetlen hatásai miatt. A visszaúton, miközben az apró makettházak és pici játékautók felett repültünk, formálódott meg bennem a gondolat: ezt bizony sosem lehet megunni!