Akikre büszkék vagyunk I.

2016.04.01

Szerző: Törőcsik Tímea

2016. február 2-án vehette át a Kar Kiváló Oktatója címet Dr. Bottyán Zsolt százados, akit ebből az alkalomból kérdeztünk munkájáról, motivációjáról.

Tudományos és oktatói munkájának elismeréseként, ebben az évben intézményünk oktatója, Dr. Bottyán Zsolt százados vehette át a Kar Kiváló Oktatója címet.

Dr. Bottyán Zsolt 1988 óta dolgozik oktatóként a meteorológia különböző területein. Főiskolai adjunktusként a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán, majd egyetemi adjunktusként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tevékenykedett, de a Debreceni Egyetem Természeti Erőforrások és a Meteorológiai Tanszékén is oktatott. A doktori fokozat megszerzése után, 2009 óta ismét egyetemi docensként tanít nálunk, a NKE HHK Katonai Repülő Intézet, Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszékén.

Fő kutatási területe a repülésmeteorológia, ezen belül a felületi jegesedés modellezése , időjárási helyzetek elemzése, rekonstrukciója , pilóta nélküli repülő eszközök meteorológiai támogatása és alkalmazása. Ezek mellett a városi hőmérsékleti többlet (városi hőszigetek) modellezésével is foglalkozik.

Volt szerencsém őt magát is megkérdezni, mit gondol a kitüntető címről:

• Először is, gratulálok az elismeréshez! Milyen érzés átvenni egy ilyen kitüntetést?
• Köszönöm szépen! Sok minden lepereg az ember fejében az ünnepség alatt, amíg végül kiszólítják, hogy vegye át a megtisztelő címet. Az emóciókat, amik akkor bennem kavarogtak nehezen lehet szavakba önteni. Egyszerre volt felemelő, megható és örömmel teli, egyaránt. De talán a legfontosabb, egyfajta pozitív visszaigazolása annak, amit eddig a hallgatókért, az egyetemünkért igyekeztem – a tőlem telhető módon - megtenni.
• Számítottál-e rá hogy megkapod?
• Nem igazán. Az az igazság, hogy az ember teszi a dolgát legjobb tudása szerint és nem ez jár a fejében. Azután, ha egy szép napon úgy ítélik a hallgatók és a kollégák, hogy az a munka, amit évek óta végez az ember, érdemes arra, hogy kiemeljék azt, akkor örülni kell a sikernek, hiszen mindenki számára fontos mások elismerése. Így természetesen nagyon örülök a kitüntető címnek és büszke is vagyok rá!
• Milyen hatással lesz ez a mindennapi munkádra, kutatásodra?
• Amikor átvettem a kitüntetést és valósággá vált bennem e megtiszteltetés ténye, egy picit megálltam és elgondolkodtam. Tettem ezt azért, mert ez a cím egyben egy időszak lezárását és egy újabb kezdetét is jelentette számomra. Meg kellett vonnom az eddigi mérleget és ugyanakkor végig kellett gondolnom, hogy milyen módon képzelem el a jövőt. A múlt és jövő kontextusban a jövőé a nagyobb szerep, hiszen az elmúlt időszak, amit e kitüntetés fémjelez, inspirál arra, hogy az elkövetkezendő években még nagyobb alázattal és odaadással tegyem a dolgom. A díj maga és lelkiismeretem is erre kötelez.
• Már gyerekkorodban is a békákat figyelted a létrán, vagy később kezdtél érdeklődni a meteorológia iránt?
• Nem a békákkal kezdődött a természet iránti érdeklődésem. Már csak azért sem, mert a békák védett állatok és nem zárjuk őket üvegbe. Sokkal inkább a csillagos ég volt az, ami először megfogott, általános iskolás koromban csillagász szerettem volna lenni. Aztán középiskolában – részben a földrajz tanárom inspirálására – kezdtem foglalkozni a légköri jelenségekkel, de nem oly intenzitással, hogy meteorológus szakra jelentkezzek érettségi után. A szegedi egyetemen, földrajz tanár szakon kristályosodott ki véglegesen az időjárás és éghajlat iránti érdeklődésem, elsősorban Péczely György professzor úr akkori, izgalmas kutatásai hatottak rám rendkívül erősen. Innentől már nem volt megállás a meteorológia felé, még ha az oda vezető út kicsit kanyargós és rögös is volt.
• Szerinted mi juttatott el idáig? Mi az a plusz, amit hozzátettél a munkádhoz?
• Szerencsére – ez adottság kérdése is gondolom – elég nagy munkabírású és kitartó ember vagyok. Ezt Szüleimtől örököltem és az Ő nevelésük eredményeképpen lettem ilyen, így a köszönet Nekik jár először. Aztán Feleségemnek és három gyermekemnek tartozom hálával, akik biztosították számomra a nyugodt, boldog valamint stabil hátteret a hosszú és kemény munka során. Ilyen feltételek mellett már csak tennem kellett a dolgom ... Ami az én gondolatvilágomat alapvetően meghatározza az, hogy szeretek nagy – néha talán álomnak tűnő - terveket szőni és ezeket megvalósítani kollégáimmal. Lehetőleg olyanokat, amiket eddig mások nemigen csináltak, tehát mindenképp újdonságnak számító tevékenységeket. A kutatáshoz nélkülözhetetlenek ezek a jó értelemben vett álmok, intuíciók és persze ezek megvalósítása, egyaránt. A Katonai Repülő Intézetben a tudományos elképzeléseim megvalósításához a támogatást megkaptam kollégáimtól, akikkel nagyon szeretek együtt dolgozni. Éppen ezért – bár ezt a kitüntetést személy szerint én kaptam – Nekik nagyon sokat köszönhetek.
• Mit szeretsz a legjobban az oktatásban?
• Az oktatás maga – valósuljon meg bármely szinten – egy önálló szakma. Nekem megadatott, hogy ezt a szakmát – amennyire képes voltam rá – elsajátítsam, hiszen első diplomám középiskolai tanári képesítésről szól. Önmagában ettől persze még nem lesz valaki jó oktató, de fontos pluszt ad. Az oktató munkám során a leginkább azt szeretem, ha látom a hallgatók szemében az érdeklődést. E nélkül nagyon siralmas eredményt kapunk az oktatásban is. Azután, amennyiben értik a mondandómat és ezáltal felismerik a tényt, hogy ez a dolog, amiről beszélünk a mi szempontunkból miért fontos, csodálatos érzés számomra. Végül, de nem utolsó sorban engem személy szerint nagy örömmel tölt el, amikor 10-15 év múlva látom, hogy a volt tanítványok sikeresek lettek. Mindegyikük természetesen azon a területen, amit választott magának. Ekkor érzem, hogy egy pici részem nekem is volt az ő sikereikben. Ez mindennél többet jelent számomra az oktatásban ...
• Milyen kutatásokat végzel mostanában? Van valami új, izgalmas terület, amit érdemes vizsgálni?
• Hogyne, izgalmas kutatási terület mindig is volt számomra és van most is! Kollégáimmal éppen egy nagy projektet készítünk elő, melyben egy kutatócsoporttal időjárás felderítő pilóta nélküli repülőeszközt szeretnénk kifejleszteni a repülésmeteorológusok munkáját megkönnyítendő. Egy korábbi sikeres projekt folytatásaként szeretnénk ezt az eszközt végleges formában kialakítani és a használatához szükséges módszertant kidolgozni. Hazánkban ilyen jellegű kutatást mi végeztünk először és a korábbi eredményekre építve szeretnénk befejezni a fejlesztést. Biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva, számos ilyen drón fog folyamatosan repülni és meteorológiai méréseket szolgáltatni a numerikus modellek pontosítása céljából! Ennek a munkának szeretnénk továbbra is az élén haladni az elkövetkezendő években Magyarországon.
• Mit tanácsolsz azoknak a hallgatóknak, akik a repülésmeteorológia területén képzelik el a jövőjüket?
• Két nagy XX. századi gondolkodótól szeretnék most egy-egy mondatot felidézni, ami azoknak, akik a repülésmeteorológiával vagy bármely más természettudománnyal hivatásszerűen kapcsolatba kívánnak kerülni, mintegy zsinórmértékül szolgálhatnak.
  Először is azt a híres gondolatot szeretném részükre felidézni, ami Neumann Jánostól származik, és imígyen szól: "A világon a legnehezebben előre jelezhető dolog az emberi természet, rögtön utána, az időjárás következik." Minden repülésmeteorológusnak szeme előtt kell lebegjen ez a mondat, mert feladatának roppant nehézségeire (és egyben ebből fakadó szépségeire), utal hiszen a természetben meglévő bizonytalanság állandó jelenlétét vizionálja számunkra!
  Másodsorban, Karl Jaspers német filozófus megállapítását citálom, a tudományos megismerésről: "Az igazi tudás megelégszik azzal, ha a végtelenbe törve s mégis annak önmagában rejlő határain belül maradva, megtapasztalja a lehetségest." Ez a mondat rendkívül fontos, hiszen a kutatók által végzett állandó, kérlelhetetlen megismerési folyamatra utal, de ugyanakkor a természettel szembeni alázatra is tanít, amikor a tapasztalat határait is korlátok közé szorítja.
  Egyébként, a dolgos hétköznapokra pedig azt javaslom nekik, hogy mihamarabb alakítsanak ki közeli baráti viszonyt a matematikával és a fizikával, továbbá minél többet járjanak nyitott szemmel a gyönyörű természetben. Ha az érdeklődés komoly a szakma iránt és van kitartás, a többi jönni fog magától.
• Köszönöm, hogy időt szakítottál az interjúra, még egyszer gratulálok a Kar Kiváló Oktatója címhez, és további eredményes munkát kívánok!
• Én is nagyon szépen köszönöm!